A legtöbben meglehetősen szkeptikusan állnak Michael Bay munkásságához, de szerény személyem csak a két Transformers folytatás és a Pearl Harbor miatt haragszik Hollywood kedvenc megalomán direktorára. A többi filmje ilyen-olyan okokból kifolyólag valamennyire szerethető maradt, például az Armageddont képes vagyok bármikor megnézni. A Szikla pedig kimondottan minőségi darab, úgyhogy jól tette, hogy visszakanyarodott az alapokhoz: igaz, most nem az Alcatrazt, hanem Dwayne 'The Rock' Johnsont láthatjuk legújabb filmjében.

Kénytelen vagyok beállni a birkanyájba és ugyanazokat a mantrákat felmondani, amiket felmondtak már előttem vagy 100-an. Mert ezzel a filmmel kapcsolatban ritkán látott egyetértés uralkodik a blogger társadalomban, már ha létezik egyáltalán ilyesmi. Azaz, hogy tök jó az alapkoncepció, de a megvalósítás valamennyi aspektusa botrányosra sikeredett. De nem kell csüggednünk, mert a laza 3 milliós büdzsét sokszorosan visszatermelte a kritikai bukása ellenére is, így a folytatásra garantáltan nem kell sokat várnunk.

Mivel most szeptemberben befutott a legújabb része a Richard B. Riddick életét bemutató sci-fi franchisenak, a friss mozizás előtt gyorsan elővettem a nagy öreget, az idén 13 éves első részt, ami akciósztárt csinált Vin Dieselből. Tettem ezt nemcsak amiatt, mert régen láttam és elkapott a "jó volna már újranézni" érzés, hanem azért is, mert az új installáció az előzetesek alapján nagyon sok rokonságot mutatott ezzel a filmmel, én pedig ki szerettem volna szúrni minden apró egyezést.

Mostanában érdemes lesz odafigyelni James Wan nevére - már ha eddig nem tettétek volna: a horror fenegyereke megint potom összegből tákolt össze egy igényes darabot (Démonok között), aminek aztán a mozipénztárakban sokszorosan visszajött az ára csak az államokban. Nem mellesleg ő vette át a gyeplőt (vagy inkább a kormányt) Justin Lintől a Halálos iramban szériában, szóval Jason Stathamestől és nagyköltségvetésestől jövő nyáron is láthatjuk majd a munkáját, ha esetleg az említett két film közt megjelenő Insidious második része is elkerülné hazánkat.

A mozivásznon immár harmadszor (más médiumokkal együtt pedig istentudja hányadik alkalommal) futhatunk össze kedvenc csillogó szemű, kopasz vadállatunkkal, Richard B. Riddickkel. A Vin Dieselből akciósztárt csináló Pitch Black - 22 évente sötétség 2000-ben a kis költségvetése ellenére is megállta a helyét, a folytatás azonban nagyon más irányba terelte főhősünk életét (nekem személy szerint bejött, de jobb különálló filmként gondolni rá, semmint második részként), így David Twohy és Diesel úgy gondolták, ideje visszatérni az alapokhoz. Jól tették.

A figyelemfelkeltő cím (eredeti és magyar egyaránt) egy teljesen középszerű vígjátékot takar, ami legnagyobb bánatára bő 20 évet késett. Akkor még valószínűleg bátrabb próbálkozásnak és egyedibb hangvételűnek hatott volna, de 2012-ben csak egy elkeseredett kiáltásnak hangzik: "Lécci, nézzél meg! Nem lesz tabu, de lesz helyette szex!". Nos, ezzel a részével nincs is gond, ellenben vígjátékhoz képest nem túlságosan vicces, romantikus filmként meg egyáltalán nem működik.

Egy nem túl ismert, 1995-ös, TV-film szerű moziról van szó, amiben egy érdekes ember börtönéveibe nyerhetünk bepillantást a naplója és az egyik foglár szemein keresztül. Tim Metcalfe egyetlen rendezése, ő ugyanis javarészt íróként tevékenykedik és az valószínűleg jobban is megy neki. Mert annak ellenére, hogy a Killerben baromi erősek a színészi alakítások, a hangulat és a feszültség megteremtése egyáltalán nem sikerült: sokszor fel sem tűnik, hogy a történet a 20. század elején játszódik.

A film által feldolgozott szökési kísérletet már bemutatták nagy vonalakban az Alcatrazi ember című Burt Lancester filmben is sok-sok évvel korábban. Igaz ott a hangsúly a címszereplőn volt, akinek csak annyi volt a köze mindehhez, hogy abban a cellablokkban lakott, amit elfoglaltak a bentlakók az őröktől, valamint állítólag ő üzent az igazgatónak, hogy nincsenek fegyverek a szinten, beküldhetik a felmentő sereget. Mivel ő sosem hazudott, hittek is neki.

Magam is meglepődtem, mert olyan sok hasonlóságot nem sikerült felfedeznem, de a Fortress a Stallone nevével fémjelzett A bosszú börtönében című film futurisztikus remakeje. Ha maradtak volna az eredeti koncepciónál, akkor Arnold Schwarzenegger játszotta volna a főszerepet. Gondoljunk csak bele: Stallonét Arnie remakeli... De végül Az utolsó akcióhős miatt kihátrált a projektből (egyébként szerintem jól tette) és a nevének hiányában a költségvetést is megnyirbálták cefetül, ezért lett a film olyan, amilyen...

Kevés dolog van, amivel ki lehetne engem kergetni a világból, de az esküvő körül játszódó romantikus vígjátékok legtöbbje ilyen: ebben a szubzsánerben az esetek túlnyomó részében a végletekig ostoba, viccesnek távolról sem nevezhető, kínos karakterekkel operáló filmekkel találkozhatunk, amit pár tehetségtelen WGA tag okádott össze pár 15 perces uzsiszünet alatt. A cél pedig itt tényleg nem más, csak 100%-ban a pénz (igen, Hollywood egy üzlet, de ha ez a 100 csak 99% lenne, már nem haragudnék rájuk egyáltalán).