Vannak olyan vígjátékok, amiket az előzetes hírek alapján nagy dobásnak gondol az ember, de a külföldi premier után csak nem akaródzik nekik összeszedni azokat a bizonyos milliókat, no meg a pozitív kritikákat. Így ezek többsége moziban el sem jut szeretett hazánkba, szóval egészen a DVD megjelenéséig kell várnia a magamfajtáknak azért, hogy megtudja, mi is lehetett a probléma a filmmel, ami miatt sem a kritikusok, sem a közönség (és így a hazai forgalmazó) nem kért belőle...
És ezzel a poszttal a blog elveszítette a Kristen Stewart-szüzességét. A Runawaysban ugyanis ő és az Alkonyat-filmekből kölcsönzött partnere, az általam roppant tehetséges gyerekszínésznek tartott Dakota Fanning rockerkednek egy kicsit. Szóval a duó két Meyer-agyrém közti szünetben beugrott leforgatni egy ~igaz történetet feldolgozó filmet: a The Runaways nevű 70-es évekbeli csajrockbanda felemelkedését és bukását.
A Twilight sajnos divatot teremtett, aminek következményeképp a producerek fogták magukat és bementek a könyvesboltokba, ahol megkérdezték az eladóktól, mit tudnak ajánlani, ami legalább annyira elborult idiótaság, mint Stephanie Meyer "remekműve". Természetesen kaptak pár tippet, megvették a könyveket és a megfilmesítési jogaikat, hogy aztán lepasszolva a projektet egy tehetségtelen WGA tagnak fél év múlva leforgathassanak egy Alkonyat-klónt minél kevesebb pénzből.
Guillermo del Toro valóra válthatta saját (és feltételezhetően milliónyi más kisgyerek) álmát, amikor közel 200 millió zöldhasúból elkészítette a Tűzgyűrű című filmet, amiben óriási, emberek által irányított robotok küzdenek szintén óriási, egy más világból átjutott, városokat leromboló szörnyekkel. Ha azok közé a szerencsések közé tartozol, mint én és lakik benned mélyen egy tizenéves értelmi szintjét birtokoló kisfiú, akkor ettől a talán számodra is az egyik legjobban várt idei mozitól garantáltan leesik az állad, miután kivigyorogtad magad a popcornos dobozba kapaszkodva.
Sajnos-nem sajnos már oda kell írnom a címbe a megjelenés évét is, hiszen 2010-ben Adrien Brody és Forest Whitaker főszereplésével megkapta az azonos című, elkerülhetetlen remakeet ez a német gyöngyszem. Gyöngyszem, hiszen az utóbbi hónapok egyik legnagyszerűbb filmélményével gazdagodtam a megtekintése révén, így még ha nem is fér be a legkedvesebb filmjeim sorába, mindenképpen megjegyzem magamnak, mint egy igazán érdekes és lehengerlő alkotást.
A fantasztikus első és második rész után újabb adag fanmade poszterrel jelentkezem, hiszen mi sem egyszerűbb és csodálatosabb, mint más tollával ékeskedni. Christopher Nolan munkásságának is legalább akkora tisztelője vagyok, mint ezekének a zseniális photoshop művészekének:
1.
A film megtekintése után rengeteget gondolkoztam (oké, ez költő túlzás), hogy ez a szereplőgárda hogyan vállalhatta el ezt az ezerszer látott sztorit. Mert ez olyannyira ezerszer látott, hogy azok a producerek, akiknek van egy kis önkritikája rögtön TVfilmként gyártják le a hasonszőrű szkripteket. De Marky Mark Whalbergnek úgy látszik nincs és úgy gondolta, hogy ha ő bábáskodik a projekt felett, az majd rögtön sokkal rózsaszínebb lesz. Hát sajnos nem. Ebben a filmben semmi kreativitás sincs.
2013 eddigi egyik legnagyobb pénzügyi buktájaként könyvelhettük el Bryan Singer legújabb rendezését. Lassan ráeszmélnek a producerek, hogy nem szabad sok pénzt rábízni a srácra, mert a Superman visszatér (hogy mi került azon 270 millióba?) is kiábrándító eredményeket produkált és csak neccesen térítette meg a belefeccölt lóvét. Az Óriásölő pedig egyenesen veszteséges még jelenleg is (a reklámköltség nélkül értendő 195 milliós büdzsé 197 milliós bevétellel párosul világszinten).
Készült számtalan remek vígjáték már az évek során és ha az Oscaron nem is aratnak az ilyen típusú alkotások, azért időről időre feltűnik egy-két vígjátékszínész, vagy akár film is a jelöltek közt. Alan Arkin A család kicsi kincséért nyert pár éve, de a profánabb humorú Koszorúslányokért például Melissa McCarthyt is jelölték tavaly, 2012-ben. Idén pedig a Napos oldal című dramedynek szurkolhattunk 8 kategóriában is, ami végül "csak" Jennifer Lawrence legjobb női főszereplői díját zsebelhette be.
Az a legrosszabb a humorban, hogy azok, akik művelik az internetnek hála nem tudnak hosszú éveken át igazán viccesek maradni (tisztelet a kivételnek). Jim Carrey sem az igazi már, az Apatow-láz pedig szintén kihunyóban van, Adam Sandler is túl van a legjobb évein: folyamatosan kell az utánpótlás és ha berobban egy-egy új arc, akkor gyorsan legyártanak vele pár filmet, hiszen tudjuk: addig üsd a vasat, amíg meleg... Ilyen Zach Galifianakis, aki a Másnaposokkal robbant be, Jonah Hill, aki a Superbaddel, és ilyen Melissa McCarthy is, aki pediglen a Koszorúslányokkal.
