Az 1950-es évek elején egy kis demokráciára volt szükség a Koreai-félszigeten, úgyhogy fehérfejű rétisasék már ott is termettek, és terjesztették az igét. Megszületett Észak-, és Dél-Korea, az amcsik békében hazamentek, majd elkezdték gyártani a filmeket arról, hogy micsoda értelmetlen mészárlás volt ez az egész háború. Aztán amikor ezzel végeztek, jött Vietnam, Irak, Afganisztán - hogy csak a legismertebbeket említsem. Mondanám, hogy ezek semmiből sem tanulnak, de az igazság az, hogy pontosan tudják, mit csinálnak. Sajnos.

Nem gyakran kerül az ember látómezejébe egykori uráli rokonaink/cimboráink (ennek eldöntését az olvasóra bízom) filmjeiből itt, Magyarországon. Oké, mint a legtöbb európai nemzetnek, úgy a finneknek is van idehaza "filmhetük", melynek egyik filmjét - lassan már két éve - volt szerencsém (vagy nem is annyira szerencsém) megtekinteni. Az Üres kikötő persze nem az ottani filmművészet csúcsa, de a közelmúltban általam látott kb. egyetlen finn produkciójaként nem volt jó véleményem télapó nemzetének filmeseiről.

Amikor először jött a hír, hogy a Szikla szerepet vállalt a San Andreas című filmben, sok gamer szíve dobbant meg egyszerre: "csak nem?" Hát nem. A GTA mozgóképes adaptációjára még várni kell, mert ugyanis most a San Andreas nem az egyik legnépszerűbb játékra, hanem a Szent András-törésvonalra utal, amit ugyebár Kaliforniában, mint kb. minden mást is a spanyol névvel illetnek. Egy mondatban összefoglalva, hogy mi is ez a törésvonal: neki köszönhetőek a térség földrengései. Merthogy Kalifornia ezen része egy folyamatosan a magmán szörföző, nyughatatlan lemezdarabkán fekszik.

A Bosszúállók írójától, és az Amélie csodálatos életének a rendezőjétől az ember nem is tudom, mit várna. Minimum csodát. És voltaképp meg is kapjuk, hiszen: csoda, hogy ez a film elkészült. No nem a hányattatott körülmények miatt, hanem az alapanyag gyengesége miatt. Most komolyan: ki bólintott erre rá? Hozzáteszem azt is, hogy Joss Whedon szkriptjében annyi ötlet van, mint 3 másikban, de talán pont emiatt a zsúfoltság miatt nem érződik egységesnek a film, inkább tűnik egy 100 perces ötletparádénak.

Ha egy film olcsóból készül és sok pénzt termel, akkor - ha nem teljesen inkompetens banda ül a projekt élén - folytatni fogják. Ez történt az eredetileg egy regényadaptációként készült Tökéletes hanggal: újra összerántották a gárdát, ismét feldolgoztak acapella stílusban egy rakás számot, írtak hozzá pár vicces szitut, meg egy alibi sztorit, oszt' hadd szóljon! És a zene szól is rendesen, hiszen ha összeszámoljuk, a közel két órás játékidőből több, mint fél órát tesznek ki a danolászások.

A cím kicsit csalóka, ne várjon senki rakétákat, tankokat, hiszen nem egy hagyományos értelemben vett csatáról, hanem inkább amolyan politikai csatározásról szóló film Az algíri csata. Egy politikai dráma, amely szinte már dokumentarista módon próbálja bemutatni, miféle viszonyok uralkodtak Algériában (egész pontosan a fővárosban, Algírban) az 50-es években, a francia megszállás alatt. Az algériai történelemről szóló ismereteim finoman szólva is hiányosak (bár gondolom nem vagyok ezzel egyedül errefelé), szóval kifejezetten jól jött ez a kis plusz tudás, amit a filmtől kaptam.

Tartozom egy vallomással. Fogalmam sincs, hogy miről szólt a film. Alapesetben mea culpáznék is rendesen, de valahogy ez után a közel 2,5 óra után az a sanda gyanúm támadt, hogy valójában a készítői sem nagyon tudták, miről forgattak filmet. Isten ments, hogy blöfföléssel vádoljam korunk egyik sokra tartott filmesét, Paul Thomas Andersont, de nagyon sok a gyanús körülmény... Mondjuk az számomra abszolút érthetetlen, hogy ez a forgatókönyv hogyan kapott Oscar-jelölést.

Bevallom őszintén, a "francia vígjáték" szókapcsolat nem sok jó emléket idéz fel bennem. Erőltetett, és egyébként is gyengébb humorú, legtöbbször félreértések sorozatával humorkodni próbáló filmeket szoktak a gallok letenni az asztalra. Persze, vannak kivételek, de mivel a film témájához amúgy is passzol az általánosítgatás, hát én is megteszem. Oh, és ha a származási hely-műfaj kombó nem lenne eléggé eltántorító, akkor hadd húzzam elő a kínos magyar címet, amivel számtalan bukás után még mindig azt az egy nyamvadt Bazi nagy görög lagzit próbálják megidézni.

Ez az átka annak, hogy egy film csak egy hetes késéssel érkezik hozzánk: már mindenki elmondta róla a magáét (#firstworldbloggerproblems). És egy ilyen egyedi, de baromi jó filmnél kb. mindenki ugyanazt mondta... George Miller 70 évesen megcsinálta! Ahogy Rian Johnson utalt rá a twitteren: az öreg leiskolázott mindenkit, és megalkotta AZ AKCIÓFILMet. Így, végig nagy betűvel. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy aki nem rajong a műfajért, az nem sok szerethetőt fog benne találni.

Amerikában nagyon értenek a mítoszépítéshez. Pearl Harbort is sikerült világméretű katasztrófaként beállítania Hollywoodnak, Vietnamban, Irakban, és mindenhol máshol is szent küldetéstudattól vezérelve haltak meg katonáik a filmeken, és a D-Dayként is ismert Normandiai partraszállásról sem A leghosszabb nap az egyetlen mozgóképes memoár. Ott kérem minden harcos hős volt, aki a hazájáért vonult a vágóhídra, és még véletlenül sem a South Parkból is ismert Fekete Pajzs hadművelet részei voltak csupán.