Túl izgalmasnak és egyedinek tűnt ez a film már az elején is ahhoz, hogy behozzák Magyarországra (bár eredetileg úgy volt, hogy a UIP elintézi a dolgot, de végül visszaléptek). Itthon a mozibajáró közönség egyszerűen kiátkozza az ehhez hasonló filmeket - sajnos, így maradt a Titanic Filmfesztivál, ahol nagy sikerrel vetítették vagy kétszer. Persze ott a Hétköznapi vámpírok is jól ment, aztán az is irdatlan nagyot bukott a kommerszebb mozikban, már ha felvették. Az egyik szemem sír, a másik meg még jobban sír.

Ha egy igazán húsba maró élményre vágysz...

No, szóval az van, hogy a németek a II. világháború elvesztése után nagyon-nagyon szomorúak voltak, és tetejébe mindennek még kifejlődött náluk egy össznemzeti bűntudat is, ami a mai napig létezik. Ők például nem nagyon készítenek olyan háborús filmeket, mint amilyeneket az USA manapság is simán megenged magának, hanem helyettük bűnt bánnak, de cefetül, illetve mindig ugyanarra lyukadnak ki: sz*r volt, sokan nem értettek egyet Hitlerrel, soha többé ilyesmit.

Egy-egy új westernfilm érkezésének én személy szerint mindig örülök. Kiváltképp ha igényesnek tűnő darabról van szó - márpedig ha Michael Fassbender veszi a szárnyai alá a produkciót, abban azért lehet valami. Pályafutását januárban kezdte a Sundance-en, azóta egy rakás fesztiválon megfordult, szóval pörgetik a producerek rendesen a filmet, és bár díjakból nem jutott olyan sok ezidáig, a kritikusok általában jó véleménnyel vannak róla. Mindezt egy elsőfilmes rendezőtől.

Van egy átok a Magyarországon készített hollywoodi filmeken. Nagyjából úgy néz ki, hogy ha kishazánkban forog egy ilyen film, az szinte biztos, hogy fostalicska lesz, de legalábbis haloványabb, mint azt reméltük. Eragon, Die Hard 5, Én, a kém, Kémjátszma - hogy csak párat említsek a sokkal jobbnak szánt darabok közül. Az átok annyira hatásos, hogy a minden baljós előjel ellenére (elhúzódó produkció, pénzügyi gondok, újraforgatások) egész jól sikerült Z világháborút is minden kétséget kizáróan az mentette meg, hogy kivágták a francba a Budapesten forgatott részeket.

Tim Burton sajátos látásmódjának egész komoly rajongótábora van. Tudjátok: Tim Burton az Tim Burton. Valami nincs rendben a palival, az egyértelmű (és nem csak azért, mert az ő nevéhez fűződik Pee Wee nagy kalandja), hiszen a kedvenc témája a(z élő)halottak (meg persze a gótikus cuccok), amiből elég cifra filmográfiát kanyarintott össze az utóbbi 30 évben. De Tim Burtont ezért szeretjük. Még a legkevésbé timburtonös filmek is kifejezetten timburtonösek voltak, egészen az Alice csodaországbanig.

Valójában egyébként LV-426.

Egy feltörekvő rendezőtől egy másik feltörekvő vette át a stafétát. Állítólag sok botrány és nézeteltérés övezte a film elkészültét, és valószínűleg csak Cameron zsenialitása miatt nem érződik ez a paprikás hangulat a végeredményen. A Terminátorral egycsapásra népszerűvé váló filmes a rövid idő alatt kultfilmmé váló Alien folytatásának terhét vette a nyakába, de hát ugye nem véletlenül nevezik Jimmy fiút a folytatások királyának. Vagyis izé... Ekkoriban még nem nevezték úgy, hiszen a pár évvel később elkészülő Terminátor 2. mellett ez a film volt az, aminek ezt a megtisztelő jelzőt köszönhette.

Az Amerikában tonnaszámra gyártott háborús filmek nagy részének legnagyobb hibája, hogy csak az egyik oldalra koncentrálnak. Csak az a fontos, hogy az ellenséges német tisztet pár tulajdonsága alapján megutáljuk, esélyt sem adva a színésznek a karakterárnyalásra, így aztán a néző elégedetten dőlhet hátra a film végeztével, hogy igazság szolgáltatódott, mert a mi oldalunk hős, bátor katonái legyőzték az alattomos ellenséget. Bár nem volt egyszerű, mert ugye sosem az.

Lehet, hogy pont én voltam a 100 000. nézője a filmnek, hiszen épp azon a napon váltottunk rá az asszonnyal jegyet, mert sikerült rábeszélnem, hogy ezt a magyar filmet érdemes lesz megnézni moziban (azóta már megdöntötte Hajnal Tímeát is!). A vicces az, hogy ő elképesztően élvezte, és nagyon tetszett neki, míg nekem már kevésbé. Lehet, hogy ez azért van, mert az első trailer után teljesen felspanolódtam, hogy "végre valami eredeti, valami merész, ami ráadásul még magyar is!" - nos, magyarnak magyar, csak ezt most negatív jelzőként használom.

Jöjjenek a kötelező körök, amit minden kritika megemlít: elsőfilmes rendező mikrobüdzsés filmje, ami egy iskolai projektként indult, de 20 perces kisfilm helyett végül 67 perces nagyjátékfilm lett belőle. Jórészt amatőrök készítették, bár itt azért azt hozzá kell tenni, hogy nagy részük ezt tanulja, valamint kaptak profi támogatást is. 17 nap alatt forgott, ami a gyakorlatban utómunkával együtt 3 évet ölel fel: eddig tartott létrehoznia ugyanis Szombath Máténak szinte a nullából (400 000 forintból, az a filmvilágban aprópénz) a filmet.

Sam Peckinpah munkásságát már piszkálgattam korábban e blog hasábjain, hiszen hollywood egyik legnagyobb alkoholistája a western zsánerén belül több darabot is alkotott, melyek közül volt, ami istenkirályul sikerült (A vad banda), és volt, ami nagyon félrement (Pat Garrett és Billy, a kölyök, Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!). Persze ezzel a kijelentésemmel lehet vitatkozni, de az tény: az öreg letett egyet s mást az asztalra, noha egyáltalán nem volt könnyű természet, amiért én minden csalódottságom ellenére továbbra is becsülöm.