Jean-Claude Van Damme jó pár filmje még viszonylag élénken él bennem, mivel az unokatestvérem nagy rajongója volt és rongyosra néztem vele többek közt az Oroszlánszívet, a Dupla dinamitot meg a Véres játékot. A Börtöncsapda azonban eddig rejtve maradt előlem, amit egyfelől bánok, hiszen gyerekként lehet, hogy sokkal jobban tetszett volna és most kedves emlékekkel ment volna a nosztalgiázás, másrészt meg nem bánom, mert kimondom: ez egy rémesen bugyuta és... egyszerűen rossz film.
"Gyerünk a börtönbe!" Valószínűleg nagyjából 2 percnyi gondolkodás után kiáltottak így fel az alkotók, mert kizártnak tartom, hogy az alapötlet kiterjesztésén ennél többet agyaltak volna a forgatás előtt. És ez a forgatás valóban egy (ma már nem működő) börtönben, a Joliet Correctional Centerben zajlott - ugyanott, ahol a legendás Blues Brothers film eleji zárkából kiengedős jeleneteit is felvették. De mindössze ennyi (és egy betétdal) a kapocs a két darab közt: a Gyerünk a börtönbe! minőségben inkább a béka seggéhez van közelebb.
A Szupercella megjelenésének örömére beleástam magam a börtönös filmek világába és megnéztem több, mint 60 filmet a témában az utóbbi hónapokban azért, hogy elkészülhessen ez a lista. Mindegyik filmről született írás is a blogomon, tehát ha a bővebb véleményemre is kíváncsi vagy egy-egy film kapcsán, azt is elolvashatod a címek melletti "Kritika" szóra kattintva. Közeledünk a lista végéhez, itt már csupa első osztályú filmmel találkozhattok - szerintem -, úgyhogy egytől egyig érdemes őket beszerezni és megnézni.
Vajon mi készteti arra a karrierjük csúcsán lévő színészeket, hogy elvállaljanak egy ilyen Stone-szintű semmit? Aláírom, nem ez volt az idei legrosszabb sztárparádéban csalódós élményem (mert az a Senki fia című borzalomhoz kötődik), de a Stone is inkább emlékeztetett engem egy felbérelt iparossal megíratott drámasorozat sokadik részének ímmel-ámmal összetákolt forgatókönyvére, semmint egy okos és csavaros thrillerre, aminek lennie kellett volna, ha van egy kis eszük és tehetségük a készítőknek.
Werner Herzog egy igazi filmkészítő, multifunkcionális ember Hollywoodban. Idén már találkozhattunk vele a Jack Reacher kapcsán, ahol a kissé ügyetlenül összerakott főgonoszt alakította (most komolyan: lerágta az ujjait és ettől félelmetes, wtf?). De a német származású úriember sokkal nagyobb intenzitással rendez, mint színészkedik. Jelölték már Oscarra is az egyik dokumentumfilmje kapcsán és mai témánk, a Hajnali mentőakció is egy 1997-es dokujából, a Kis Dieter repülni akar-ból született meg.
A Szupercella hazai megjelenése ihlette 50-es lista közepéhez érkeztünk. Most először valóban 10 film szerepel a felsorolásban, ami még mindig szubjektív, tehát még mindig a saját véleményemet tükrözi. Az első két cikk bevezetőjét mindenképpen ajánlom elolvasásra, hogy minden háttér információval tisztában legyetek (pl.: azzal, hogy szerintem mi számít börtönös filmnek és mi nem). És természetesen nem győzöm hangsúlyozni, hogy a listán szereplő filmek mindegyikéről született már írásom itt a blogon, szóval a címek melletti "Kritika" szóra kattintva el lehet olvasni a bővebb véleményemet is.
Bár biztosra veszem, hogy nem annak szánták, a Con Air a legjobb akciófilm paródia a világon. Ebbe a közel két órába mindent belezsúfoltak, ami az akciófilmet akciófilmmé teszi: robbanások, üldözések, lassítások, kemény, de aranyszívű főhős, pszichopata ellenfél, meg nem értő és inkompetens kormányszervek, rengeteg hulla, még több patriotizmus és még annál is több "epic"-nek szánt jelenet. Nicholas Cage mintha csak egy Loreal reklámforgatásról ugrott volna ki a szünetben, hogy eljátssza Cameron Poe-t.
Mel Gibson az utóbbi időkben inkább csak a rendezésre és az ivásra koncentrált, így nagyon megörültem, hogy 2010-ben újra kamera elé állt és idő közben le is nyomott 3 (állítólag - mivel nem láttam mindet) minőségi darabot, amik közül mai filmünk a harmadik. Sőt, a Börtönregény óta szerepet vállalt a Machete gyilkolban is és nemsokára - mint minden rendes kivénhedt akciósztár - a Feláldozhatók 3. részében is feltűnik (illetve a hírek szerint a készülő Mad Max remakeben is cameozik). Szóval Mel ismét a nagyvásznon brillírozik.
SE, azaz Special Edition (vagy Assembly Cut, ahogy tetszik), amit a ~10 éves évfordulóra állítottak össze David Fincher rendező nélkül (ezért nem DC, azaz rendezői változat), mert hogy az eredeti verzió végső vágásában ő már nem vett (nem vehetett) részt, amiért pöttyet megharagudott a producerekre. Mert az Alien franchise harmadik része bizony nem úgy sikerült, mint azt sokan remélték... Az első nagy probléma maga a Bolygó neve: Halál, amiben James Cameron olyan magasra tette a lécet, hogy azt sem történetben, sem büdzsében nem lehetett már megugorni (arról nem is beszélve, hogy a folytatást is problémássá, de legalábbis izzadtságszagúvá tette).
Folytatva a felsorolást következzék ismét 10 film... Na jó, egészen pontosan most 13, de ígérem, a későbbiekben ilyen már nem lesz, csak ugye vannak "elválaszthatatlan" darabok is a repertoárban. A Szupercella hazai megjelenése kapcsán kicsit mélyebben beleástam magam a börtönös filmek világába és a nyár óta több, mint 60 ilyen témájú produkciót néztem meg, majd mindegyikről írtam is véleményt itt a blogon (ezeket a felsorolásban szereplő címek melletti "Kritika" szóra kattintva érheted el.
