Idén nyáron hazánk fiai előrukkoltak egy faxa kis svédelt előzetessel, amiben a Hobbit második részének trailerét parodizálják (ha érdekel, IDE KATTINTVA megtekintheted). Eddig több, mint 16000-en nézték meg, EZEN az oldalon pedig beválogatták a 2013-as év 8 legjobb svédelt előzetese közé a srácok munkáját, amihez ezúton is gratulálok. Most januárban pedig új projekt van készülőben, Az X-men: Az eljövendő múlt napjaihoz októberben startolt ELŐZETES sufnitunning verziója forog gőzerővel.

A nagy csapat. Balról a 3. férfiúban tisztelhetjük az értelmi szerzőt

Na ez már valami! Furcsa dolog, mert a Ringo visszatér lehetne sokkal jobb is a kivitelezésében, de összességében mégis elégedett vagyok vele. Jóféle spagetti western, ami talán nem annyira ismert, mint azt megérdemelné. Persze Európa szívében nyilván jobb a helyzet (A "Ringo kehrt zurück" rohadtul viccesen hangzik), de az Odüsszeia egy részét (a háborúból hazatérő hős szomorú története) westernként feldolgozni merész, de nagyon is jól működő húzásnak bizonyult.

Kicsit körbenéztem a tavalyi év filmes felhozatalában és összeszedtem kb. 30 olyan darabot, amit valószínűsíthetően belátható időn nem hoznak be a forgalmazók szeretett hazánkba (nem hibáztatom őket), ellenben ilyen-olyan megfontolásból engem érdekelnek. Vagy azért, mert szeretnék képben lenni a fesztiválokon, díjkiosztókon körbenyalt filmekből, vagy azért, mert már több helyről olvastam pozitív kritikát róluk, esetleg egy ismerős ajánlotta, hogy nézzem meg, mert jó...

A többes számot speciel nem értem a címben, hiszen konkrétan a kutatócsoport utolsó 19 óráját követhetjük nyomon a történet szerint, de az ilyesmin nem illik fennakadni. Az internetnek hála a forgalmazó legnagyobb örömére azokhoz, akiket idehaza érdekelt ez a film, már kb. november derekán eljutott, így a pénzügyi bukta borítékolható. A magyar amúgy sem nevezhető horrornemzetnek, itthon néhány véletlen kivételtől eltekintve (pl.: Démonok között) rendre bebukják a zsáner képviselői a mozikban.

No, íme egy igazi klasszikus western! Egy olyan, amire eredetileg ezt a zsánert kitalálták: mítoszépítő, szép történelmi lecke egy meghatározó, valódi eseményről: az első sikeres marhaterelésről. Igen, ebben a filmben a legszigorúbb értelemben vett "cowboyokat" csodálhatjuk, ahogy az életüket kockáztatva vágnak át egy veszélyes vidéken, hogy jó áron tudják értékesíteni a jószágot. Mindezt természetesen John Wayne-nel (ki mással?) a főszerepben.

Bár a film nem robbantott kasszát - jelenleg még csak ott tart, hogy a külföldi bevételekkel épp átlépte a gyártási költségét - példaértékű marketingkampánnyal rukkoltak elő a készítői. Oké, most még nagyon úgy tűnik, hogy a mozijegy vásárlási kedvét ezzel nem hozták meg az átlagembernek, de a tavalyi év egyik legjobb - ha nem a legjobb - előzetesével a Walter Mitty titkos élete büszkélkedhet. Minél többször láttam, annál jobban felcsigázott. Kár, hogy maga a film koránt sem olyan különleges.

Charles Portis könyvének több feldolgozása is készült, legutóbb nem is olyan régen a Coen testvérek hoztak össze egy laza 10 Oscar-jelölést begyűjtő verziót, de a 70-es évek végén egy TVfilm is napvilágot látott. Legelőször azonban 1969-ben adaptálták John Wayne főszereplésével - ez a mai bejegyzés témája. Westerntörténeti jelentősége vitathatatlan, hiszen egyetlen jelölését (amit díjra is váltott) ezért a filmjéért kapta a Herceg, bár ezt sokan amolyan életmű Oscarnak tekintik, amivel egy egész karriert honoráltak az Akadémia tagjai.

Ezt az egyébként minőségéhez képest kevésbé ismert klasszikust pár éve remakeelték Russell Crowe és Christian Bale főszereplésével Börtönvonat Yumába címmel. Szükség volt rá? Nem feltétlenül. Kár volt érte? Egyáltalán nem. A maga nemében mindkét film páratlan alkotás: a remakeet imádtam, amikor még az előző évtizedben láttam és hasonlóképpen tetszett ez az eredeti is, noha a legjobb emlékeim szerint a kettő közt akad pár lényeges különbség.

Ötödszörre is együtt dolgozik a világ egyik legjobb rendezője a világ egyik legjobb színészével. Scorsese 1995-ben forgatott együtt utoljára Robert de Niroval, majd némi keresgélés után úgy tűnik, hogy végleg megtalálta az utódját: a hamarjában nyálas tiniszínésznek kikiáltott, de azóta örök közönségkedvenccé előléptetett Leonardo DiCaprio a meglehetősen zsúfolt határidőnaplójában mindig talál helyet a mester filmjeinek. És baromi jól teszi, hiszen filmográfiája legjobb darabjai kerülnek ki az olasz származású direktorral forgatott alkotások közül.

Ez egy olyan film, amit nem lehet elégszer újranézni. Most épp azért kerítettem rá sort, mert az asszony hasonló dolgokról tanult az egyetemen (csoportdinamika, vitatkozás), így amikor elkezdte ecsetelni, mit is csináltak pontosan a gyakorlatán, rögtön rávágtam: 12 dühös ember. Mindketten jól jártunk, mert ő egész végig bólogatott, én pedig ismét teljes beleéléssel néztem végig minden idők egyik legjobban megírt filmjét. Habozás nélkül azt mondanám rá, hogy színdarab alapján készült, pedig nem...