Még jól emlékszem (hiszen nem volt olyan régen), hogy a hazai kritikusok mekkora felhajtást csaptak a Drive-nak a megjelenésekor, sokan Oscart kiáltottak. Persze, ahogy lenni szokott a jó filmekkel, nem tudott tarolni, összesen egy jelölésre futotta az egyik legérdektelenebb technikai kategóriában (legjobb hangvágás). Nekem akkor - érthetetlen okokból kifolyólag - kimaradt az életemből ez a film, de mivel a blog elindulásával egy időben küldetésemmé vált az is, hogy pótoljam a filmélménnyel kecsegtető alkotásokat, lám sort kerítettem Nicolas Winding Refn filmjére.

Remélem, hogy nem tartozom az elenyésző kisebbséghez, ha azt mondom, hogy én többek közt ezen a filmen nőttem fel... Valahogy így kellene ifjúsági filmeket csinálni manapság, ha még létezne ez a műfaj, de sajnos már rég halott. Néhány TV csatorna néha-néha rendel még egyet, de azok is inkább a készítők nosztalgiázásai és nem a jelenkori értelmes tizenéves és az alatti korosztály igényeihez vannak szabva (moziban pedig legutoljára a Holdfény királyságot láthattuk, igaz az nem a jelenben játszódik, így nem tekinthetünk rá mai tiniknek szánt ifjúsági filmként).

Nem túl bonyolult pedig a recept: adva van pár tinédzser főszereplő, akiknek van egy hobbijuk - lehetőleg olyan, ami a mai tizenévesek többségénél betalál. Kell egy probléma, amibe naivitásuknak hála beletenyerelnek és amiből csak közös erővel képesek kimászni. És kell egy cél, aminek elérése nem reakció, hanem akció, azaz önszántukból, saját döntésük révén tegyenek valami apróságot, ami persze számukra óriási dolog. No meg legyen happy end, mert itt tényleg fontos ez... A BMX banditák (habár filmként nem éppen a legjobb alkotásról van szó) pontosan ezt a receptet követi:

Két srác, PJ és Tökfej imádnak BMX-ezni. Egy balesetnek "hála" összetalálkoznak Judyval, aki nyári munkát végez, hogy neki is legyen pénze bringát venni. A srácok Judy munkahelyén összetörik a biciklijüket, ami miatt ráadásul a lányt is kirúgják. A három kamasz összeáll, hogy egy kis pénzt szerezzenek alkatrészekre és egy új BMX-re, amikor véletlenül rátalálnak egy látszólag elhagyott csomagra, tele a rendőrség által is használt walkie-talkie-kkal. A fiatalok a könnyű pénzszerzés miatt elviszik magukkal a szajrét, amivel annyi a probléma, hogy egy csapat bűnöző tulajdona, akik minden áron vissza szeretnék szerezni...

A történet még így is soványka, de nagyon, hiszen itt csak az alapszituációt vázoltam fel, a film legnagyobb része arról szól, hogy bujkálnak és menekülnek a bűnözők elől. Ez olyan durva jelenetekhez vezet, mint a 20 perc hosszúságúra nyúló üldözés a második felvonásban, amit megelőz egy szintén indokolatlanul, kb 10 perc hosszúra elnyújtott bujkálás a temetőben a rosszfiúk elől. De az mindenképp dicséretes, hogy annak ellenére, hogy az üldözők karikatúra-szerű gengszterek, felnőtt fejjel is van egy enyhe para hangulata a sírok közti lapulásnak.

Hát még gyerekfejjel... Ehhez hozzájött még az a szintén nem rossz húzás, hogy eközben a szereplők nem csak a szituáció miatt paráznak, hanem egymást is paráztatják az aktuálisan a moziban/tvben látott horrortörténetek elmesélésével. A forgatókönyvön érződik, hogy nem nagyon erőltették meg magukat a történettel, vagy hogy bármilyen csavart vigyenek bele, így a 20 perces üldözős jelenet remek alibiként szolgál, hogy a trehány munkát elfedje. Persze funkciója is van, hiszen a film a BMX-es szubkultúráról szól, így ahogy a Halálos iramban-filmekben kötelező elem az autó, itt a bicajok használata volt elengedhetetlen.

És kreatívan használják, ami megint csak nagy piros pont. Tulajdonképpen minden városi és város melletti területen megfordulnak a menekülés során a főhőseink: pláza, építkezés, raktárhelység, bánya, sőt, még a strandon is lecsúsznak az egyik csúszdán a medencébe. Egy szóval érzékeltetik, milyen sok dologra jó az, hogy a BMX könnyen mozgatható, könnyű és kicsi bringa (felfoghatjuk egyfajta reklámnak is). Mindezt meglepően jó zenékkel festik alá a film során, a 80-as évek hangzásvilága nagyon jól illik ehhez az eltűnőben lévő sportkerékpárhoz.

Mit is lehetne írni a színészi játékról, mikor a film szándékosan nem veszi magát komolyan, a bűnözők szinte már-már three stoges-szerű gageket mutatnak be, de egyébként is legtöbbször nevetni kell rajtuk, annyira ostobák? A három főszereplő gyerek közül nyilván Nicole Kidman alakítására érdemes figyelni, hiszen a hölgyemény ma már Oscar-díjas színésznő, ez meg az egyik első filmje... Amolyan miből lesz a cserebogár kérdés ez, de megnyugtatok mindenkit, a kisasszony egyáltalán nem emelkedik ki a mezőnyből. A PJ-t játszó srác ugyan gyengécske (ő csak szépfiúnak kellett), de James Lugton már-már woody allen-i szinten kiábrándult kamaszt hoz, méghozzá egész jól.

A magyar szinkron (és most a nosztalgia hatása alatt vagyok) szerintem egész jó, a két gengszter hangjaként Szerednyey Béla és Benkő Péter fergetegeset alakítanak. Bármennyire is szeretném, nem tudok erre a filmre objektíven nézni, hiszen nagyon kedves emlékek kötnek hozzá. Az biztos, hogy 10 év alattiaknál ez a film - tapasztalatból beszélek - abszolút működött, minden hibája ellenére is (pl.: a walkie talkiek csak akkor hallhatóak a rendőrök számára, ha az szükséges a történet szempontjából, a srácok meg sosem hallják a zsarukat). Szigorúan gyerekeknek ajánlott, hátha fogékony rá még a mai korosztály...

Lisztes

BMX banditák az imdb-n

BMX banditák előzetes

Nem tudok szótlanul elmenni az Aeon Flux mai postja mellett, amiben feltették az egyik legjobb körkérdést, amit fel lehet: Milyen könyvet/játékot látnék szívesen feldolgozva a vásznon? Felsorolni is kevés lenne a mai nap már ahhoz, hogy a végére érjek a listának, amelyeken azok a könyvek vagy játékok szerepelnek, amiket már elképzeltem filmként. A Half-Life feldolgozás nálam is alap, én anno (van annak már 10 éve is) Johnny Deppel képzeltem el a főszerepet (kalózkodás előtt, viszont a 9. kapu után). Valószínűleg mára már (legfőképpen anyagi okok miatt) nem ő lenne a legjobb választás.

Aztán ott a Heroes of Might and Magic III (a legtöbb fan kedvence), ebből egy Gyűrűk ura szerű filmtrilógiát képzeltem el mindig is (Restoration of Erathia, The Armageddon's Blade, The Shadow of Death) rendre a Dungeon, az Inferno és a Necropolis népekkel, mint ellenfelek. Egy ilyen típusú, több százmilliós büdzsét megkívánó kalandtrilógia persze halva született ötlet az esetek 99,9%-ában, de én nagyon szívesen dolgoznék egyszer ezen a projekten. No, de következzék az a 3 játék, amin már rengeteget agyaltam és elég kiforrott elképzeléseim vannak már a konkrét történetről is, nem csak a cool (vagy annak tűnő) jelenetekről:

TOP 3 by Lisztes

Ausztrália az egyik legérdekesebb kontinens szerintem. És nemcsak a teljesen egyedi élővilága (erszényesek csak Amerikában honosak még, tojásrakó emlősök pedig sehol máshol), hanem a különleges helyzete és történelme miatt is. Írtam már filmről, ami nagyrészt itt játszódott (M:I 2) és fogok is még írni (BMX banditák, muhahaha), de ezek általában ugyanúgy megállnák a helyüket egy másik kontinensen is, nem változna sokat a helyzet, ha például az USÁba helyeznénk a történetüket.

Sokan vártuk már azt a pillanatot, amikor a jó öreg Arnie felhagy a politizálással és visszatér oda, amihez bár egyáltalán nem ért, mégis szinte mindenki szereti érte: a színészethez. Stallone az első Expendables filmmel sikeresen rávette a kormányzót, hogy cameozzon, a másodikkal pedig egy korrekt mellékszerephez is juttatta, de főszereplésre ez év januárjáig kellett várni, hogy a The Last Stand című Jee-woon Kim nevével fémjelzett filmben leporolhassa az izom- és fegyverkészletét.

Nem, nem Rómeó és Júlia, nem tudom, miért kellett a magyar címet megváltoztatni...

Ha már megjelent a mozikban Baz Luhrmann új filmje, az A nagy Gatsby és nemrégiben kaptunk egy előzetest Shakespeare szerelmes meséjének a legújabb adaptációjához, sőt, még az Eleven testek is ezt a történetet dolgozta fel (az összes közül a legszabadabban eddig), akkor ideje volt újra elővenni a Rómeó + Júlia című, 1996-os filmet. Ugyan a véleményem nem változott róla, továbbra is érdekes, sőt szinte már-már remek ötletnek tartom ezt a fajta modern köntösbe helyezését az egésznek, de néha még mindig túlontúl harsány az én picinyke lelkemnek.

Nem kell aggódni, ez nem ilyen coming out dolog, csupán a mai filmünk címe. Nem tudom pontosan, mi vitt rá, hogy rövid időn belül megnézzek két igaz történeten alapuló szörfdrámát is (korábban a Mavericks került már terítékre), de bár nem az én világom, egyiket sem bántam meg. Persze ezek csupán kis költségvetésű, egy szűkebb réteg (szörfösök) számára készült filmek, de a laikusok (mint én) is könnyen találnak kapaszkodókat a történetben. Az Életem a szörf kicsit talán jobb, mert egy óriási előnnyel indul: főszereplőjének komolyabbak a problémái, mint Jay Moriartynak voltak a Mavericksben.

Az Eleven testek (avagy a Romero és Júlia) kapcsán rá kellett döbbennem a nyilvánvalóra: nem láttam túl sok zombifilmet eddig. Jót meg még annyit sem. Azért egy 10-es listát összehoztam a témában, de a Romero-életművel továbbra is hadilábon álltam, az egyedüli film a Holtak földje volt, amit láttam tőle és az nem éppen az, ami meghozná az ember kedvét a sorozat többi tagjának a megnézéséhez. Az eredeti holt-trilógiát pótoltam volna, csak sajnos szomorúan tapasztaltam, hogy az 1960-ban készült Élőhalottak éjszakája nem annyira elterjedt idehaza.

A tetoválás bármilyen meglepő is, eléggé ősi dolog, hiszen az egyik leghíresebb jégember, a több, mint 5000 éves Ötzi testén is találtak néhányat. No nem Guns 'n' Roses idézetekre kell gondolni, hanem egyszerű vonalkákra, amiket szénporból csináltak, valószínűleg amolyan akupunktúrás kezelés gyanánt. De ez csak egy példa a sok közül (egyiptomi múmiákon is fedeztek már fel), hiszen szinte bármerre szétnézünk, ősi kultúrákban mindenhol megtalálható ez a módja testünk feldíszítésének (pl.: Hawaii, Polinézia, Amazonas-medence).

Foglalkoztam én már ezzel a filmmel korábban egy borzalmasan sikerült első videó keretein belül, de mivel az már nem található meg remélhetőleg sehol (hehe) és most a film kijött végre DVD-n is, itt volt az ideje, hogy ezúttal magyar szinkronnal is átéljem Tarantino southern-western eposzát a csúnya rabszolgatartásról. Mert hát a feketék helyzete még mindig hot topic odaát, így idén az Oscarért a hasonló témában (jó, azért annyira nem) induló Lincolnnal együtt volt képviseltetve az amerikai polgárháború körüli időszak.