-Korábbi munkám 2013. január 23.-ról, a facebookról átmentve-

Robert Zemeckis a 2000-ben bemutatott Számkivetett óta nem rendezett élőszereplős filmet, úgyhogy a Vissza a jövőbe trilógia direktorára már nagyon ráfért, hogy kimozduljon az animációs filmek világából. Csak úgy, mint Tom Hanks karakterének, Denzel Washingtonénak is egy repülőgép-szerencsétlenség okoz problémákat a magyar keresztségben Kényszerleszállás címet kapó moziban. Ez a cím kicsit szerencsétlen, mert nem tudja visszaadni az angol verzió kétértelműségét (megfutamodás/repülés).

Mert bizony a magyar cím átver minket, ugyanis a film nem egy kényszerleszállásról szól, az csak az események beindítója, és még csak nem is az ezt követő bírósági tárgyalásról/kihallgatásról/vizsgálatról. Ez Denzel Washington karakterének kálváriája, aki kemény alkoholista és alkalmi drogfogyasztó, és teszi mindezt utasszállító gépek pilótájaként.

A horrorfilmeknél gyakran kijátsszák az "igaz történet" alapján kártyát, hiszen az sokat tud dobni a sztori félelmetességén. Persze - szerencsére - nincs annyi "jó" igaz történet, így az írók nagyrészt a saját fantáziájukra támaszkodva színezik ki a forgatókönyvet. Néha ez utóbbi olyan "jól" sikerül, hogy a "based on a true story" kifejezés már abszolút nem állná meg a helyét, ilyenkor a hasonlóan jól csengő "loosely based on real events"-hez kell nyúlniuk a készítőknek. Ebbe aztán már bármit bele lehet magyarázni: legyen akármennyi köze a valóságnak a fikcióhoz...

-Korábbi munkám 2013. január 21.-ről, a facebookról átmentve-

Oh, hát végre megismerkedtem Wes Anderson munkásságával is (igen, néhol ilyen durva lemaradásaim vannak). Az igazat megvallva, valahogyan mindig ódzkodtam attól, hogy az imént említett úriember filmjeit megnézzem, mert azok alapján, amiket olvastam/hallottam róla, úgy képzeltem el, hogy egy nagyon elvont figura nagyon elvont filmeket készít a nagyon elvont nézőknek. Szerencsére pozitívan csalódtam, legalábbis a Holdfény királyság koránt sem annyira elvont, mint ami a trailerből nekem átjött.

-Korábbi munkám 2013. január 20.-ról, a facebookról átmentve-

A Zero Dark Thirty az idei Oscar mezőny egyik versenylova, ami valószínűleg elhappol legalább egy szobrocskát. A rendező Kathryn Bigelow, James Cameron (Titanic, Avatar) exneje, aki 2009-ben épp férje elől vitte haza mindkét Oscarját a Bombák földjénért. Ezzel Bigelow lett az első nő, aki megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat az Akadémiától. Idén ugyan nem jelölték ezt a filmet rendezésért (és ezzel együtt a legjobb filmért kapott jelölését sem fogja szoborra váltani), de 5 másik kategóriában harcba száll, köztük komoly esélyekkel a legjobb női főszereplőért.

-Korábbi munkám 2013. január 18.-ról, a facebookról átmentve-

Azt hiszem én vagyok a tökéletes ember arra a feladatra, hogy véleményt mondjak erről a filmről. Mondom ezt azért, mert hihetetlen lemaradásaim vannak James Bondból, teljes hosszában összesen csak 2(!) Bond filmet, a Casino Royalt és a Quantum csendjét láttam. Éppen ezért rám nem hatnak a film múlt felé bólintásai, csak és kizárólag a jelen James Bondjáról van összetettebb képem, minden másról maximum olvastam. Ez szerintem azért jó, mert lássuk be: senki sem várja el egy átlagembertől, hogy úgy üljön be egy mozifilmsorozat 25. részére (hivatalosan 23.), ami 50 éve kezdődött. No nem mondom azt sem, hogy nem olvastam már korábban a régebbi Bond filmekről, tudom mi a szerepe Q-nak, értem, hogy miért olyan fontos a szmoking, a martini (még azt is láttam a Mythbustersben, hogy mi a különbség a kevert és a felrázott közt), szóval kábé annyi információm van erről a franchise-ról, mint aki már látott pár részt egy-egy unalmas szombat délután a tv-ben.

A kosztümös filmek - bár már jócskán nem az aranykorukat élik - mindig találnak maguknak megfelelő nézőközönséget, és amíg ez így marad, addig számíthatunk újabb és újabb adaptációkra. Mert ha van nézőközönség, akkor pénzt is adnak rá, ha adnak pénzt, akkor meg minden második rendező/író/színész meg szeretné mutatni a világnak, hogy ő éppen hogyan értelmezi a klasszikus sorait. Úgy gondolom, ez teljesen rendben van, mindaddig, amíg nem felejtik el: a film az egy teljesen más műfaj, mint az írott, a film elsődleges célja, hogy szórakoztassa a közönségét 1,5-2 órában. Abban a 1,5-2 órában, amibe bele kell szuszakolni bármilyen történetet, legyen a könyv 100 vagy 600 oldalas is.

-Korábbi munkám 2013. január 13.-ról, a facebookról átmentve-

Nehéz helyzetben van a magyar ember, ha ezt a filmet kell átéreznie. Tengerentúli művészfilm ez a javából, aminek témája a nagy hurrikánok utáni áradásokkal von párhuzamot... Az Oscar-díjak kihirdetésének egyik legnagyobb meglepetése a film rendezői Oscarra történő jelölése volt a számomra - főleg annak tükrében, hogy Ben Afflecket még csak nem is jelölték. A film sem a nagyközönségnek, inkább a kritikusoknak készült. Nehéz lesz összeszedni a gondolatokat.

-Korábbi munkám 2013. január 6.-ról, a facebookról átmentve-

Egyik nagy hiányosságomat pótoltam a mai nappal: egy "klasszikus" mesét, a Herceg menyasszonyát (1987) néztem meg. Azért tettem idézőjelbe a klasszikust, mert ez inkább csak a tengerentúlon ismert film, nálunk még dvd-n sem adták ki, igaz a közszolgálati csatornán már leadták. A film egyébként szerepel az imdb felhasználói által megszavazott 250-es toplistán, ami azért elég szép eredmény, függetlenül attól, hogy ki mennyire ad erre a listára.

-Első írott véleményem 2013. január 6., a facebookról átmentve-

Tegnap este volt szerencsém megnézni Ang Lee legújabb filmjét 3D-ben. Kijöttem a moziból és azon kaptam magam, hogy folyamatosan gondolkozok rajta. És ez még ma reggel is így volt. Tudjátok, mit jelent ez? Ha sokat gondolkozol egy film után, az mindig a jó film jele.