Már tavaly is megkülönböztetett figyelemmel kísértem a legrangosabb filmes elismerésnek számító Oscar-díj jelöltjeit, esélyeseit, na meg persze az átadását. Sokan minden egyes fórumon büszkén hangoztatják, hogy őket bizony nem érdekli, de egyébként meg nem X-et, hanem Y-t kellett volna jelölni, stb... Nos, engem bizony igen is érdekel a téma, azért gondoltam, hogy összeállítok egy cikket (mint ahogy azt minden valamire való filmes blogger is megcsinálta), amiben az esélyesekre tippelek, amiben leírom, hogy én kinek adnám a teljesítmények alapján és még azt is, hogy egy igazságos világban kinek kellene kapnia...

Inkább "Long Film to Boredom". Eléggé sok filmet nézek mostanában, de kevés olyan unalmassal találkoztam, mint a Dél-Afrika első demokratikusan megválasztott elnökének életét feldolgozó Mandela. Szögezzük le: ő egy nagyon fontos ember a történelemben, hiszen a rasszizmus ellen vívott harca miatt a szabadság és az egyenlőség jelképévé vált, sőt még Nobel-békedíjat is kapott. Bár mondjuk azt Obama is megkapta, pedig két háborúban is részt vett aktívan, szóval...

Szerintem roppant mód érdekes, hogy a felkelő nap országának filmgyártása már a 60-as években is milyen nagy hatást gyakorolt az amerikai filmkészítőkre. Ráadásul pont a "legamerikaibb" zsánerbe, a westernbe vettek át több japán alkotást. Az erőszak című film például A vihar kapujában (meg amúgy a Piroska-mese) remakeje, a dollár-trilógia első része, az Egy maroknyi dollárért A testőré (aminek az alapja egyébként egy amerikai regény Dashiell Hammett-től) és persze jelen bejegyzés témája, A hét mesterlövész Kurosawa legjobbjának, A hét szamurájnak a hollywoodiasított változata...

A belgáknak tavaly nem sikerült bejutnia a legjobb ötbe (bezzeg ha a Rozsda és csontot nevezték volna), de idén ezzel a zenés(z) szerelmi drámával megszerezték a jelöltséget. Valahogy úgy áll a dolog, hogy az általam nem favorizált A nagy szépség tűnik a befutónak, legnagyobb kihívója pedig a dánoktól A vadászat, úgyhogy valószínűleg e két film mérkőzik meg a szobrocskáért... És ha úgy adódik, hogy szépen kioltják egymást, nevető harmadikként Alabama és Monroe ragadhatja magához a trófeát.

Bár több, mint 70 éve mutatták be, azóta sem készült még egy olyan produkció, amit csak és kizárólag a legjobb film kategóriájában jelöltek volna Oscarra (előtte volt még kettő másik). Persze ez nem olyan meglepő dolog, lévén a legjobb film általában magával szokta rántani a legjobb rendezés, vagy valamelyik színész díját, de az a különös eset történt meg a Különös eset esetében (muhahaha), hogy sem William A. Wellmant, sem Henry Fondát nem tartották elég jónak az ítészek...

Bár az Akadémia tagok az idén az átlagosnál korrektebben szavaztak az Oscar-jelölésekre, azért volt egy-két filmcím, amire felkapta a fejét az ember. Azt most csak érintőlegesen említeném meg, hogy sok-sok jó film, rendező és főleg alakítás maradt ki a a jelöltlistáról: a Szörny egyetem hiánya nyilván sokak számára furcsának tűnhet még akkor is, ha nem ez a legjobb Pixar mese és nem ér fel az első részhez. Gondoljatok bele: tavaly a nála sokkal gyengébb Merida, a bátor még a szobrot is elvihette...

A tervek szerint ennél régebbi westernnel nem fogok foglalkozni: a Hatosfogat a 30-as évek legvégén készült, új löketet adva ennek a népszerű zsánernek, amiből a hangosfilm előretörése miatt egyre kevesebb született, mert nehéz volt az eredeti helyszínen rögzíteni a hangokat. Az addig javarészt csak könnyen feledhető B-filmekben domborító John Wayne karrierjének beindítója, pedig konkrétan a Hatosfogat már a 80. filmje volt az ekkor még csak 32 éves színésznek. Nem mellesleg itt tűnt fel először legendás cowboykalapja, amit végül 20 évvel később, a Rio Bravo után nyugdíjazott csak le.

Meghívtak (fuckyeah), hát elmentem. Egy kicsit érdekelt a téma, lévén mégiscsak ebben az országban élek és kíváncsi vagyok, hogy hogyan látják a magyar film helyzetét azok az emberek, akik csinálják, akik ebben a közegben dolgoznak.  És bár a beszélgetés nem volt nagy szám, azért nem bántam meg, hogy elmentem. Maximum csak egy kicsit.

Azt hiszem, hogy ez kimeríti a high concept fogalmát, még ha csak egy dokumentumfilmről is van szó. Ez már önmagában elismerésre méltó dolog, bár azért ott motoszkál a kisördög bennem (konkrétan itt ül a jobb vállamon) és azt suttogja, hogy jó magyar szokás szerint ezt is valahonnan koppintották a készítói. Bizonyára nincs igazam, de vagyok annyira cinikus, hogy feltegyem a kínos kérdést: Ez komolyan még senki másnak nem jutott eddig az eszébe?

Amikor először láttam, teljesen beleszerelmesedtem. De rég volt az már, úgyhogy ideje volt feleleveníteni az élményt, főleg azután, hogy nemrégiben bepótoltam a film eredetijét is, a Ben Wade és a farmert. Utóbbi is egy zseniális alkotás, ehhez nem férhet semmi kétség, mégis azt mondom, hogy a Börtönvonat Yumába egy olyan remake, amit érdemes volt elkészíteni, mivel teljesen más dolgokra helyezi a hangsúlyt. Kicsit felturbózták akciókkal, új szereplőket raktak a képletbe, míg másokat eltüntettek és még a lezárása is jelentősen különbözik.